Néhány napja beköszöntött hozzánk a tél és végre bennem is kezd éledezni az adventi hangulat. Nem jött könnyen, pedig a közösségi oldalakon általam követett személyek, csoportok és oldalak hetek óta ontják a szebbnél szebb karácsonyi dekorációkat, csillogó ünnepi csodákat. Időbe telt, mire el tudtam vonatkoztatni a divatos alkotásoktól és megfogalmazni, mi az, ami 2018 végén illik hozzánk és az otthonunkhoz.

Így születtek meg az alábbi karácsonyi dekorációk, melyekhez, a négy kis gyertyán kívül, kizárólag itthon fellelhető dolgokat használtam vagy alakítottam át.

Adventi asztaldísz

Az alapja egy üres konzerves doboz. Lefestettem, hungarocellel kibéleltem és mohával borítottam be. A gyertyák rögzítéséhez gemkapcsokat egyenesítettem ki, felforrósítottam és a gyertyák aljába szúrtam, így biztonságosan megállnak az alapon. Mindegyik gyertya mellé 3 piros bogyót tettem, a dobozra natúr kenderzsinórt tekertem és egy vékony fa csillagot ragasztottam az elejére.

Toboz koszorú

Ez a toboz koszorú annyira a szívemhez nőtt, hogy egyelőre nem tudok és nem is szeretnék tőle megválni. Tavaly augusztusban színes, nyári koszorúként született, januárban téli ruhát öltött, most pedig karácsonyi díszben pompázik. Ehhez a masnit eltávolítottam róla és az idei kedvencemmel, a piros bogyókkal cicomáztam ki.

Adventi naptár

Minden évben készítek adventi naptárt Márknak, aki már rég nem gyerek, de szívesen bontogatja reggelenként a csomagokat, nekem pedig örömet okoz, hogy meglephetem.

A zsákocskákat 3 éve varrtam, a számokat transzfereztem. Most egy régi ablakkeretre csirke drótot feszítettem és gemkapcsokból hajlított kampókkal akasztottam fel az édességet rejtő csomagokat. A manó 2 éves, én varrtam, a szabásmintát Pinteresten találtam. A cicánk valódi és ő a ház ura. 

Terasz

Akik követik  a blogot, tudják, hogy idén nyáron pár apró változtatással kipofoztuk a teraszunkat. Ősszel tökökkel és egy óriás csuhé koszorúval dekoráltam, most pedig téli, karácsonyi hangulatot igyekeztem teremteni. Ez egy viszonylag szélvédett, napsütötte terület, így jó időben szívesen ücsörgünk kint. A csuhé koszorút lefújtam fehér akril sprayvel, megtűzdeltem örökzöldekkel, főként tiszafával, tujával, és ide is jutott a kedvenc kis piros bogyóimból. A tököket szintén fehérre fújtam, a “Tököt tessék” táblát fehérre festettem és ráírtam, hogy “Legyen hó!” mivel imádom és várom a havat. A madarat (kardinális pinty) papírmaséból készítettem. Nem sikerült úgy, ahogy elképzeltem, de mégis valahogy jól mutat a paravánon, ezért kitettem. Az asztalra a tuja ágak közé elemes izzósort tekertem a lámpásban pedig esténként teamécses világít.

Diótörő

Oda vagyok ezért a kedves mesefiguráért, ezért amikor megláttam az előző lakók által itt hagyott kerítéslécet, egyből tudtam, hogy Diótörőként fog újjászületni. Először ceruzával megrajzoltam a testrészeket, majd akrilfestékkel kifestettem. Kültérre, a bejárati ajtóhoz terveztem, mégiscsak egy katona, de nem vitt rá a lélek, hogy kitegyem és nem bánom. Jó érzés ránézni, aki ismeri a történetét, érti miért.

A diókoszorú is megújult darab, tavaly ősszel készült és még tavaly télen át is alakult. Fehér és glitteres festéksprayvel fújtam le és piros fagyöngyöket ragasztottam rá. Most pedig igazán illik az idei piros-fehér elképzelésemhez. Örülök, hogy megtartottam.

Örömteli készülődést mindenkinek!