A házunk hátsó bejáratánál van egy hosszú, folyosó szerű terasz, amit a remek adottságai ellenére jó ideig kihasználatlanul hagytunk. Illetve használtuk, de a szépítgetésével nem foglalkoztunk. Aztán kb. 1,5 hónappal ezelőtt egyszer csak kinéztem a konyha ajtón és szembesültem a valósággal. Akkor készült az “előtte” fotó , aminek a hatására eldöntöttem, hogy véget vetünk a kupinak.  Így született meg ez a kellemes kis pihenő sarok a házunk hátsó bejáratánál.Ez nem egy nagyszabású projekt volt, szóval nem tartott 1,5 hónapig a kivitelezés, de az elhatározás és a megvalósulás között ennyi idő telt el, persze többnyire a halogató mentalitásunk miatt. A teraszon semmilyen átépítést vagy felújítást nem végeztünk. Minimális anyagi ráfordítással,  egy kis rendrakással, a sufniban fellelt bútorok kipofozásával és néhány saját készítésű dekorációval alakítottuk át a területet. Csak a lóca szerű padot, az árnyékoló függönyt és a lábtörlőt vásároltuk, minden más adott volt, illetve korábban már írtam az elkészítésükről.

A kezeletlen, natúr fenyőpadot gyártótól, lapra szerelve rendeltük. Márk összerakta én meg a keretet fehér vizes bázisú zománccal, az ülő részt teak lazúrral festettem le. A fiókos asztalkát még az előző lakó hagyta itt, az édesapja készítette. Ezt már tavaly nyáron lecsiszoltam, a hibákat javítottam, de csak most festettem le, szintén vizes bázisú zománcfestékkel, ahogy a régi, Márk apukájától örökölt rattan fotelt is. A falakat letakarítottuk, felszereltük az árnyékoló függönyt, a meglévő anyagaimból varrtam párnahuzatokat, végül kipakoltam néhány nyári dekorációt is.

Így lett egy igazán hangulatos helye a háznak, amit nem csak használni jó, de a konyhából kinézve is kellemes látványt nyújt.