Már akkor szerettem volna babakonyhát készíteni, amikor még nem volt kinek. Most, hogy másfél éves is elmúlt a kisfiam és szívesen sertepertél a konyhában, gondoltam, hogy eljött az én időm. Megfordult a fejemben, hogy időtakarékosságból készen vásárolok egyet, de végül nem vitt rá a lélek. A pajtánkban pár éve porosodott két éjjeliszekrény, amit nem akartunk használni, de kidobni sem mivel teljesen jó állapotban voltak. A formájuk pont illett az elképzelésemhez, így az egyikből babakonyha született.
Ilyen volt:
Első lépésként, dekopírfűrésszel kivágtuk a mosogató helyét, majd a szekrény hátuljára egy “laminált padló mintapanelt” csavaroztunk. Ezt leselejtezéskor egy tüzépről szereztük. Az alsó fiókot megszüntettük, viszont az előlapját zsanérokkal visszacsavaroztuk, így lenyitható sütőajtó lett belőle. A fogantyút leszereltük, majd festés után feljebb helyeztük.
Javítás és csiszolás után az egészet egy réteg vizes bázisú alapozóval lefestettem. Bútorlap festéséhez jobb, ha használunk alapozót, mert különben könnyen sérül, karcolódik, leválik a festék. Száradás után két réteg fehér vizes bázisú zománcfestékkel átkentem az egészet. Ezután a sütőajtót és a tűzhely lapjait fekete akrilfestékkel festettem le 3 rétegben. A kis akasztót hulladékfából és csapléc darabkákból készítettük. A csappal sokáig bajban voltam, de az utolsó pillanatban találtam itthon ezt a fadarabot, ami szintén építési hulladék volt. Mindkettő fekete akrilt kapott. A felső polc IKEA-s fűszertartó. Régóta megvan, eddig nem volt rá szükség. A mosogatótál egy 20 cm átmérőjű keverőtál. A kis almás képeket parafa pohár alátétekre festettem és kétoldalú ragasztóval rögzítettem. A tűzhely gombjai pedig egyszerű fehér fa bútorgombok.
Ilyen lett:
