A konyha és az előszoba

Mostanra készültünk el a konyhával és az előszobával, legalábbis, ami a lakhatóságot illeti. Még vannak terveink, azonban örülünk, hogy idáig eljutottunk. Nem kevés munka van benne, de megérte. A konyha lett a  kedvenc helyünk a házban.  Itt van a legtöbb fény és a legmelegebb. A hatalmas ablakból pedig jól látni az égboltot, nappal a felhőket, éjszaka a csillagokat és időnként a Holdat is.

Ahogy a ház többi részén, így itt is korlátozott anyagi erőforrások álltak rendelkezésünkre. Ez néha kicsit kényelmetlen, de összességében sokkal érdekesebb volt, mintha készen megvettünk volna mindent.

A konyha:

A házat egy ideje már nem lakták, ezért a falakat sok helyen kellett javítani, néhol újra vakolni. Azért, hogy szép és tartós legyen a festés, fontos a falak megfelelő előkészítése. Ehhez a málló részeket spaklival el kell távolítani, szükség esetén csiszoló vászonnal csiszolni,  portalanítás után glettelni, majd újra csiszolni és portalanítani. Mivel a miénk vályogház, ezért már a javításnál figyeltünk arra is, hogy “lélegző” glettet használjunk.

Miután a konyha falának előkészítésével végeztünk, jött a villanyszerelő barátunk, aki javasolta, hogy építsünk ki új vezetékeket a mérőórától, amik elbírják majd a nagy teljesítményű konyhai gépeket. Erre nem számítottunk, ezért újra minden csupa por lett, ugyanis a villanyszerelés a falak vésésével jár. Újra glettelés, csiszolás, portalanítás következett. A festés viszonylag gyorsan ment már, de a korábbi élénk színek elfedéséhez három rétegre volt szükség.  Alapozót szintén a vályog miatt nem használtunk, mivel az lezárja a pórusokat. A falakat páraáteresztő falfestékkel, a fűtéscsöveket radiátor zománccal, az ajtókat vizes bázisú zománcfestékkel festettük.

Ezután következett a konyhapult megépítése, amit egy jó barátunk vállalt. Mivel rusztikus hatást szerettünk volna, ezért kizárólag régi, 40-50 éves új és bontott téglákat használtunk. Egy felhőszakadásos szeptemberi vasárnapon Márkkal ketten pucoltuk meg a 120 db téglát. Akkor eléggé szenvedtünk, de most már jó vissza emlékezni rá. Az építés előtt Márk pontosan kimérte és felrajzolta a pillérek helyét a csempén és a járólapon, majd a kijelölt területet tapadást fokozó alapozóval lefestette. Miután megszáradt, jöhetett a falazás. Egyelőre a pillérek nincsenek impregnálva, de hamarosan erre is sor kerül majd. Kb. 2 hét száradási időt követően, egy másik barátunk beillesztette a mosogatót és felragasztotta a konyhapultot. A pult alá polcokat szereltünk, ajtók helyett pedig függönyöket használtunk. A csempe fugáit akril festékkel festettem fehérre. A pult feletti egyszerű fenyő polcok már megvoltak, ezeket acélkék zománcfestékkel festettem. Az asztalt az előző lakó hagyta itt, egy kis renoválás után lefestettem és a fiókjára fogantyúkat szereltünk. Az ablak körüli rózsákat stencileztem, a rolót magam varrtam. Ezekről korábban itt írtam.

 

 

 

Az előszoba:


 

Az előszobánknak egyetlen érdekessége van, ez pedig a fenyő lambériából készült előszobafal, amit a felrakása után vizes bázisú zománcfestékkel fehérre festettem. Erre csavaroztuk a felső polcot és a fogasokat. Azért, hogy színben harmonizáljon, a meglévő kisbútorokat szürkére festettem, szintén vizes bázisú zománcfestékkel. Annyira megszerettem ezeket a vizes festékeket, hogy többet nem vagyok hajlandó oldószeres festékkel bútort festeni. Nagy előnyük, hogy a házban is lehet használni, hamar szárad, természetesebb hatású a végeredmény és az ecseteket is egyszerű megtisztítani. A kis ládát transzferezéssel dekoráltam, a “LIVE LAUGH LOVE” feliratot pedig már nagyon rég készítettem. Azt hiszem, hogy a szavakat indigóval másoltam, majd alkoholos filctollal írtam át a deszkára. Most a nappali bejárata fölé került.

Mindkét helyiségben tervezünk még kisebb-nagyobb változtatásokat. Ezek azonban költségesebb beavatkozások, úgyhogy egyelőre örülünk az eddig elért eredményeinknek.

 

 

Hozzászólok