Tavaszi “rag quilt” takaró

Kedvenc évszakom a tél, de múlt héten végleg leszámoltam vele, legalábbis, ami 2018 év elejét illeti. Igaz, itt esett néhány alkalommal hó, de még aznap el is olvadt, aminél kevés kiábrándítóbb dolgot ismerek. Ezért úgy döntöttem, hogy elkezdem várni a tavaszt, a második kedvenc évszakomat. Ennek hatására született meg ez a rag quilt (rongy paplan) takaró. Tone Finnanger Az otthon melege c. könyvéből merítettem az ötletet, ami Magyarországon 2015-ben jelent meg.

Amikor megpillantottam, már akkor tudtam, hogy ez az a foltvarrás, amit nekem találtak ki, mert viszonylag hamar elkészül és egy kis pontatlanság sem rontja el. Most jött el a pillanat, hogy  kb. 18 óra munkával és minimális anyagi ráfordítással (1000-1200 Ft), az elképzelés valóságot öltsön. Nagy volt a kísértés, hogy az aktuális kedvenc színeimből vásároljak új anyagokat, azonban önuralmat tanúsítottam és elhatároztam, hogy kizárólag a meglévő készletemet használom fel. Annál is inkább, mivel a foltvarrást eredetileg az amerikai farmerek feleségei is elhasznált ruhaneműk, még használható részeiből készítették. Így hát a bélésen kívül, minden hozzávaló azonnal a rendelkezésemre állt. A takaró elkészítéséhez összesen 117 db négyzetre volt szükség, ami azt jelenti, hogy 117  db előlap, 117  db hátlap és 117 db bélés. A színoldalhoz mintás pamut anyagokat választottam. Ezek között volt ágynemű, hálóing, férfiing, és régebben vásárolt méterárú is. A hátoldala egyszínű, rózsaszín pamutvászon, ami kedves ismerőseim nagyanyjának hagyatékából származik. A béléshez 1 cm vastag vatelint használtam. Vastagabb anyagból kicsit melegebb takarót lehet varrni. A könyv rétegelt pamut közbélést ajánl, viszont elérhető közelségben (Siklóson) ilyet nem lehet kapni, ezért maradtam a műszálas változatnál, aminek egyetlen hátránya, hogy nem szabad vasalni, mert elolvad és akkor összelapul. Első lépésként vastagabb papírból kivágtam a sablonokat, egy 13,5 x 13,5 cm-es négyzetet a béléshez és egy 16 x 16 cm-es négyzetet az elő- és hátlapokhoz. Ezek segítségével kiszabtam a takaró alkotóelemeit. Én körvágót és vágóalátétet használtam, de egy éles olló is tökéletesen megfelel erre a célra, főleg, ha valaki szépen és pontosan tud vágni. Ehhez elég sok türelem kell, de, itt is mint mindennél, ha az elérendő cél lebeg a szemünk előtt, az átsegít a nehézségeken.

 

 

Ezt követően kell összeilleszteni és átlósan letűzni (összevarrni) a rétegeket. Ez ismét egy kissé hosszadalmas, de rendkívül pihentető folyamat. A végére úgy jártam, mint, Kingék a Váratlan utazás Modern idők c. epizódjában, amikor  a konzervgyárban egész éjjel dolgoznak, hogy segítsenek Jaspernek és Olíviának feldolgozni egy nagy homár fogást és annyira belemerülnek a munkába, hogy amikor reggel Jasper bejelenti, hogy vége, elfogyott, akkor kétségbe esnek, mert azt hiszik, hogy a konzervdoboz fogyott el, miközben a homár.  Egyik kedvenc részem, mindig megnevettet. Szóval alig hittem a szememnek, amikor kész lett a 117 db négyzet. Aztán utólag kiderült, hogy kicsit túltoltam és 122 db négyzetet varrtam. Sajnos a számolás még mindig nem az erősségem.

Ezután egy nagyon kellemes rész következett, mégpedig az, hogy az elkészült négyzetekből megtervezzem  a takarót. Ahogy a képen is látszik, a 117 négyzetet 9 oszlopba és 13 sorba kell rendezni.

Ezt érdemes lefotózni, hogy később vissza tudjuk nézni és ne kutyuljuk össze a sorrendet. Miután megvan a végleges változat, következik az összeillesztés. Először 9 csíkot varrtam, mindegyik 13 négyzetből állt, de lehet fordítva is, 13 csík, 9 négyzetből. Nekem valahogy így volt kényelmes. Itt a szokásostól eltérően a fonákoldalakat fordítjuk egymáshoz és úgy varrjuk végig a csíkokat, mert ennek a takarónak a lényegét a rojtos varrásszélek adják. Miután minden elemet összevarrtunk, a takarót körben is szükséges összevarrni, hogy a rétegek egyben maradjanak. Ezt követően egy éles kis ollóval minden varrásszélt kb. 1-2 cm-enként szükséges merőlegesen bevagdosni, hogy a kívánt rongyos hatást elérjük. 

Ezután a kész takarót egy paplanhuzatba téve ki kell mosni mosógéppel, hogy szépen kirojtosodjon. Száradás után a varrásszéleket finoman megtépkedtem, a hosszabb cérnaszálakat levágtam és  a tenyeremmel egy kicsit felborzoltam. A végére 122 x 170 cm-es lett a takaróm és bár nem tökéletes, nekem mégis nagyon tetszik a vidám, tavaszi színeivel és születésének kellemes emlékeivel.

 

 

 

 

 

Hozzászólok